A jéghegy egésze – Nonverbális kommunikáció

Kommunikációnk leginkább ahhoz a jéghegyhez hasonlítható, mely a Titanicot egykor örök útjára küldte. Persze nem mindig végzetes, de amit a gyanútlan szemlélő tisztán lát és felfog belőle, az csupán a jéghegy csúcsa.

Arról, hogy kommunikációnk pontosan milyen arányban tevődik össze verbális és nonverbális mozzanatokból, máig vita tárgyát képezi a nyelvészek között, de talán a legelfogadottabb Albert Mehrabiant-nak, a University of California Los Angeles (UCLA) professzorának elmélete, aki szerint amikor üzenetet közvetítünk mások felé, akkor az üzenet 55 százalékát a testbeszéd teszi ki, 38 százalékát a hangtónus és csupán 7 százalékát a kimondott szó.

Tanult vagy ösztönös?

nonverbalA nonverbális kommunikációnak több fajtáját különböztetjük meg, melyek nagyrészt ösztönösek, de függnek az otthonról hozott példáktól, személyiségünktől, az adott helyzettől és a másik félhez fűződő kapcsolatunktól.

Vannak olyan nyelvi jelek, melyeket tudatosan alakíthatunk és alkalmazhatunk, hogy mondanivalónkat jobban megértessük a másikkal, vagy magunkról alakítsunk ki olyan képet, mely számunkra az adott élethelyzetben hasznos lehet. Ilyen például az egyezményes jelek megfelelő használata, mint a határozott kézfogás, a barátságos mosoly, a figyelem tükrözésére kifejlesztett egyetértő bólogatás.

Nehezebben irányítható az arc és a tekintet vagy éppen a hanghordozás. Amikor dühösek leszünk, villogni kezd a szemünk és felemeljük a hangunkat, amikor elbizonytalanodunk, elkapjuk a szemünket a másikról és elhalkulunk. Ösztönös mozdulatok, de ha ismerjük önmagunkat, kis erőfeszítéssel kordában tudjuk tartani érzelmi megnyilatkozásainkat. Milyen jól jön ez pl. egy állásinterjún!

És van a harmadik halmaz, melyre aztán semmilyen ráhatásunk nincs, és mindenkinél mumusként szerepel a kommunikációs eszköztárban. Itt gondolok a bőrünk változásaira, a pirulásra, mikor zavarba jövünk, a megdöbbenéssel járó elsápadásra, kezünk és hangunk remegésére, amikor megijedünk. Ezek nem irányítható folyamatok, mégis ugyanúgy kommunikációnk szerves részét képezik, és adott helyzetben elárulnak minket. Ugyanakkor az sem állja meg teljesen a helyét, hogy nem tehetünk velük semmit, hiszen némi rutinnal ellenpontozhatjuk őket. Ha elpirultunk, nevetéssel ellensúlyozhatjuk, hangunk határozottságával és nyílt tekintetünkkel elbizonytalaníthatjuk a másikat abban a hitében, hogy zavarba hozott minket.

De nézzük is meg kicsit közelebbről a nonverbális kommunikáció azon elemeit, melyek felismerésük által alakíthatók, ezáltal kommunikációnk tudatosabbá, és igényeink szerint megnyerőbbé válhat.

Az arc mozgásai: a mimika és a tekintet

zp-mimikaA mimika az érzelmeinket kísérő arckifejezések összessége, melyekhez szemünket, szemöldökünket és szánkat használjuk. Összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés.

A tekintetünk gyakran öntudatlan, mikor elrévedünk vagy fennakadunk valamin, és hosszasan szemléljük, de éppígy van nagyon is tudatos befolyásoló funkciója: sürgethetünk, vagy éppen figyelmeztethetünk tekintetünk jelzéseivel.

Vokális kommunikáció

Ide tartozik minden, ami szavainkat kíséri: a hangsúly, a hangerő, a hanglejtés. Rengeteg érzelmet fejezhetünk ki pusztán szavaink hangerejével és ritmusával, és gondoljunk be, mennyi jelentése lehet annak az egyetlen szavas mondatnak, hogy „Érdekes”. Nagyon nem mindegy, hogy hová helyezzük a hangsúlyt.

Testtartás

Éppúgy kifejezhet két ember közti viszonyt, mint saját állapotot. Ha azt látjuk, hogy egy irodában két ember kommunikál, akiket nem ismerünk, jó megfigyelőként rögtön látjuk, hogy melyikük a domináns, és jó eséllyel megtippelhetjük beszélgetésük kimenetelét. Nem véletlenül szóltak ránk anyáink ezredszer is, hogy húzzuk ki magunkat – az egyenes derék tartást és dominanciát sugároz.

Proxemika

Ez a latin eredetű szó nagyjából annyit jelent, hogy térközszabályozás. Két beszélgető ember közötti távolságból következtethetünk a közöttük fennálló kapcsolatra. Négy távolsági zónát különböztetünk meg:

  • Intim zóna (0-60 cm)
  • Személyes zóna (60 cm – 1,2 m)
  • Társadalmi zóna (1,2 m – 3,6 m)
  • Nyilvános zóna (3.6 m felett)

tooclose_crop380wAz intim zónát más néven aurának is nevezik, ide jó esetben csak a legközelebbi ismerőseinket engedjük be, és a legtöbb embert végtelenül zavarja, ha idegenek kerülnek ebbe a körbe. A reggeli és délutáni csúcsforgalomban persze ez elkerülhetetlen, kiváltképpen, ha tömegközlekedünk – ami további nonverbális jeleket eredményez. Nézzünk csak körül, ha munkába menet a 4-6-os villamoson utazunk reggel fél nyolckor, és a nonverbális kommunikáció minden fajtáját beazonosíthatjuk.

Mire jó ez?

Tudjuk, hogy a kommunikáció fontos mindennapi életünkben és szakmai előrehaladásunkban, ezért tegyük fel, hogy számtalan lehetőségünk volt már képezni magunkat. Elsajátítottuk az asszertív kommunikáció határozott, de nem bántó formáját, képesek vagyunk én-üzeneteket adni, és adott esetben nem-et mondani bántás vagy megbánás nélkül. Gond nélkül önérvényesítésünk, tárgyalási technikáink hibátlanok, valamint úgy prezentálunk, mint hajdan Steve Jobs maga. Hová fejlődjünk még?

Visszatérve a cikk felvezetőjére: kommunikációnk 7%-a a kimondott szó, 55%-a testbeszéd, 38%-a hangtónus. Ha minden igaz ránk a fentebb említett készségek közül, akkor sem fejlesztettük még kommunikációnk 93%-át. Igaz, hogy minden kommunikáció tréning, legyen az asszertív kommunikáció, prezentáció vagy tárgyalástechnika, érinti a nonverbális kommunikáció eszközeit, de egyben látni az egészet, és csak ezekre figyelve gyakorolni már egy jóval speciálisabb programot igényel.

Éppen ezt kínáljuk április 19-i Nonverbális kommunikáció tréningünkön. A legfontosabb készségünk legfontosabb határterületét helyezzük a fókuszba, és várunk minden kedves érdeklődőt és fejlődni vágyót!

wittmann-brigitta-120x120Kérdéseivel, ajánlatkérésével forduljon bizalommal kollégánkhoz, Wittmann Brigittához!

wittmann.brigitta@soterline.hu

Telefon: +36 1 887 2357