Korunk nagy feltörekvője a mindfulness, melyet gyakorlatként, meditációként, módszerként egyaránt emlegetnek, és így kissé el is veszünk abban, hogy beazonosítsuk, mivel is van dolgunk. Magyar megfelelője, a tudatos jelenlét, szintén kissé ködös megfogalmazás a laikus érdeklődőnek, pedig nagyon is gyakorlati ismerethalmazt és alkalmazási módszereket takar.
Értelmezzük!
Dr. Szondy Máté, a mindfulness egyik legismertebb és legelismertebb hazai képviselője, a „Megélni a pillanatot” c. könyvében így értelmezi a mindfulness fogalmát:
„A tudatos jelenlét nem más, mint a figyelem irányításának különleges módja, amely a jelen pillanatra vonatkozik, annyira mentes a reaktivitástól és az ítélkezéstől, illetve annyira nyitott, amennyire az lehetséges. Tehát az itt és most ítéletmentes megéléséről van szó – kíváncsi figyelemmel és nyitottan fordulunk minden külső és belső eseményünk felé, legyen az pozitív vagy negatív, kellemes vagy kellemetlen.”
Ezt sokkal érthetőbb és emberközelibb megfogalmazásnak tartjuk, mint a Wikipédia ide vonatkozó szócikkét, mely szerint „a mindfulness az a pszichológiai folyamat, ami az illető figyelmét a jelen pillanatban történő külső és belső eseményekre irányítja. Meditációval és más gyakorlatokkal fejleszthető.”
Az emberek egy részében a meditáció szó éppúgy az ellenkezést váltja ki, mint például a tévesen értelmezett coaching. Míg ez utóbbit sokan összemossák a pszichológia és a tanácsadás fogalmaival, a mindfulness a meditáció és a jóga bélyegét viseli magán.
Pedig a mindfulness és a coaching is kimondottan gyakorlati módszerekkel dolgozik.
Amikor egy eseményt, mely éppen velünk történik, megélünk, sokszor hasonlítjuk a már korábban megélt hasonló tapasztalatainkhoz, vagy éppen azokhoz a félelmeinkhez mérjük, melyekkel az adott helyzetet vártuk, esetleg felhangzik a „mi lett volna, ha…” rigmus agyunk egy eldugott szegletében, hogy elrontsa az örömünket. Nem a mostban vizsgáljuk meg a velünk történő helyzetet, hanem viszonyítunk és asszociálunk, a múlt és a lehetséges jövő relációjában vizsgáljuk magunkat.
De mit sem ér ez példa nélkül!
Tegyük fel, hogy kollégánk, aki korábban többször is megcsúszott már a feladataival, ezúttal önhibáján kívül fut ki a határidőből, mert egy vezetői visszajelzést nem kapott meg, elkallódott egy fontos információ vagy tarthatatlan határidőt kapott. Jellemzően azonosítjuk a mostani helyzetet a korábbiakkal, és sokkal hajlamosabbak vagyunk az adott kollégát hibáztatni, mintha ez egy olyan munkatársunkkal fordult volna elő, aki általában pontos.
Milyen következményei vannak egy ilyen esetnek? Konfliktust okozhat a kollégával, felesleges és negatív hatású stresszt generál bennünk, melyet tovább szít, hogy felemlegetjük a kollégánknak korábbi hibáit, és adott esetben a vezetővel is összecsaphatunk, ha elékerül az ügy és nem a mi pártunkat fogja. Mennyi feleslegesen elpocsékolt energia, és a legbosszantóbb, hogy ebben az esetben nincs is igazunk! Újabb stresszforrás. Mit tehetünk?
Csak gyakorlatiasan
A mindfulness „eszközeit” nem ma találták fel, régóta alkalmazzuk őket, csak lehetséges, hogy nem ilyen ütős csomagban, nem a tudatos jelenlét fókuszában.
Térjünk csak vissza az előző példához, melyben a felszíni megoldás adja magát: használjunk asszertív kommunikációt. Az én-üzenetek átadása segít, hogy ne általánosítsunk, ne korábbi sérelmeket vagdossunk a másik fejéhez – és éppen ez az a látásmód, amit a mindfulness a gondolkodásunkban is el szeretne ültetni. Legyünk asszertívak az „itt és most”-ban, nemcsak szóban, de a fejünkben is. Alkalmazzuk az értő figyelem eszközét, hogy tisztán lássuk a helyzetet, melyet csak a maga valóságában, vagyis a jelenben vizsgálunk.
Használjuk és tudatosítsuk magunkban az asszertivitás, a stresszkezelés, az időgazdálkodás megfelelő eszközeit, hogy ne ragadjunk bele a mindennapok problémáiba, vagy még inkább, hogy a mindennapok eseményeit ne problémaként éljük meg.
Az első lépés
Minden fejlesztő tréning önmagunk megismerésével kezdődik, és a mindfulness alapja is a magas szintű önismeret. Az első lépésünk, mikor fejleszteni szeretnénk magunkat, hogy feltesszük a megfelelő kérdéseket – jó esetben pedig a válaszokkal távozunk.
- Miért vagyok itt?
- Mit várok el a tréningtől/új ismerettől/programtól?
- Mi a célom vele?
Ha nem ismerem a saját céljaimat, esélyem sincs arra, hogy elégedett legyek, elégedettség nélkül pedig egyre növekedni fog bennem a stressz, ami végül kiégéshez vezethet. Így a célom megfogalmazása, vagyis az, amit elérve elégedett leszek, az origója nemcsak a mindfulnessnek, de minden fejlesztő tréningnek, melyhez az értő figyelmen keresztül vezet az út.
Ki a mókuskerékből
- A másik jobb dolgozatot írt, jobb munkahelyre vették fel, nagyobb fizetést kap
- Hogyan küzdjünk meg az állandó összehasonlításon alapuló munkaerőpiaccal, ahol a munkavállalók 10%-áért a munkáltatók 90%-a verseng?
- Hogyan ne égjenek ki a legjobb munkavállalóink idő előtt, és hogyan merjünk ne a legjobbak lenni?
Rengeteg kérdés, melyre a mindfulness segít megtalálni a saját válaszainkat, és ezt nem elméleti vagy éppen ezoterikus síkon teszi, hanem gyakorlati eszközökkel: önismerettel, a megfelelő kérdések feltevésével, a különböző élethelyzeteinkben alkalmazható módszerek bemutatásával, és rengeteg, rengeteg gyakorlással.
A tudatos jelenlét egy kivezető út a folyamatos rangsorolások és összehasonlítások világából, mely az iskola óta kíséri az életünket. Figyelmünk fókuszálása és készségeink tudatos használata annak érdekében, hogy életünket ne egy mókuskerékben vagy egy versenyistállóban éljük le, hanem elégedett és boldog emberként, aki elégedettségével párhuzamosan hatékonyságát is mérhetően növelni tudja.
Mi így fogjuk fel, és ezen elvek mentén haladva adjuk át a mindfulnesst azoknak, akik jelentkeznek 2 napos tréningünkre. Jógaruhára nem lesz szükség, viszont nyitottságra és befogadókészségre annál inkább.
