Motiváló Emberek – Coco Chanel

Heti motiváló emberünk egy olyan hölgy, aki új alapokra helyezte a divatot és a nőiességet a XX. század hajnalán. Coco Chanelről beszélünk, mikor a francia eleganciát, az egyszerű szépséget emlegetjük. Az ő nevéhez köthető a kis fekete kosztüm, a bizsu létjogosultságának elterjesztése, a világ legnépszerűbb parfümjének megalkotása. De tudjuk-e mennyi kitartás, elhatározás és erő kellett ahhoz, hogy egy zárdában nevelkedő nincstelen kislányból a világ legmeghatározóbb divattervezője legyen?

coco

Gabrielle Chanel 1883. augusztus 19-ben született Saumurban, egy kis francia faluban. Édesapja vándorkereskedő, édesanyja varrónő volt, így nagyon szerény körülmények között éltek négy testvérével. A helyzet még tovább romlott, amikor mindössze 33 évesen édesanyja tuberkulózisban elhunyt. Az addig is megbízhatatlan és részeges apa ekkor úgy döntött, hogy gyermekeit magára hagyva Amerikába megy szerencsét próbálni, így amíg a két fiút egy farmra küldték dolgozni, a lányok, köztük a 12 éves Gabrielle, a ciszterciek által működtetett aubazine-i árvaházba kerültek.

Az itt töltött 6 év meghatározónak bizonyult a későbbi divattervező életében, hiszen stílusában visszaköszönnek az egyszerű vonalak, a fekete-fehér színek, a keményített gallérok, melyek mind ezt a korszakot, az apácák elzárt és végtelenül letisztult életének világát idézik meg. A Chanel divatház logója is a ciszterci rózsaablakokon összefonódó “C” betűkből merített ihlet eredménye.

A kolostorból 18 évesen a moulins-i Notre Dame Intézetbe került, ahol végül olyan szakmát sajátított el, mely igazi örömöt okozott számára: varrni tanult. Habár babaholmik és kelengye varrásával kezdett foglalkozni az intézetben töltött idő után, gyorsan magával ragadta egy másik világ, mely színesebb, fényesebb és egyszerűbb utat ígért.

Gabrielle 23 éves korában Vichybe költözött a nagybátyjához szerencsét próbálni. Kis zenés kávéházakban helyezkedett el, ahol színdarabokban játszott apróbb szerepeket és sanzonokat énekelt, melyekért rajongott a kávézók közönsége.  Leghíresebb színpadi száma, a “Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro?” hozta meg neki a sikert, és ettől fogva mindenki “Coco”-nak hívta.

A fiatal énekesnőre természetesen felfigyeltek a férfiak is, mert bár igazi szépségnek sosem lehetett nevezni, természete és kisugárzása vonzotta az embereket. Vagyonos udvarlói segítségével feljutott a felső tízezer köreibe, kitanulta ennek a rétegnek a szokásait, könnyen alkalmazkodott, és megismerte az itteni viszonyokat. Majd eldöntötte, hogy bármi is történjék, benn marad ebben a számára eddig ismeretlen, de természetéhez és személyiségéhez leginkább illő körben.

Coco 1909-ben költözött Párizsba, és akkori udvarlója segítségével megnyitotta első kalapboltját a 21 rue Cambon szám alatt. A helyszín és akkori szerelme, Arthur Capell, is meghatározó volt életében. Az üzlet rövid idő alatt hatalmas sikert aratott a párizsi felső osztály köreiben, így további öt üzletet nyitott rövid időn belül. Ezek közül a Cambon utcában, a 31-es szám alatti üzlet már a mai butik fogalmának felelt meg: a ruhák és kalapok mellett helyet kaptak az ékszerek, a szépségápolási termékek és a legendás Chanel N°5 parfüm is. Ekkoriban a földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a másodikon pedig Coco lakása, ahol alkotott és társasági életet élt. Érdekesség azonban, hogy soha nem itt aludt – a Mademoiselle élete végéig az üzletével szemközti Ritz Hotel vendége volt.

Coco Chanel nemcsak a divatban maradt egyedi, önálló és független, hanem magánéletében is. Élete legnagyobb szerelme a korábban említett Arthur „Boy” Capell volt, aki nem csak a szerelemben, a munkájában is inspirálta őt. Boy stílusa ihlette például Chanel férfias zakóit és dzsörzéruháit. 10 évig folytattak viszonyt a férfival, de nem házasodtak össze, mert származásuk nagyon eltérő volt. Capell végül egy arisztokrata özvegyet vett feleségül, aki mellett viszonyt folytatott Cocoval is. Kapcsolatuknak azonban nem ez a házasság, hanem a férfi korai halála vetett véget – Capell 1919-ben autóbalesetben meghalt. Coco ezek után soha nem ment férjhez, és élete végéig úgy szólították, Mademoiselle, azaz Kisasszony.

Szalonjaiban a kor legnagyobb művészei fordultak meg, és Coco Chanel éppúgy a „párizsi bohémek” új korszakához tartozott a divatban, mint Picasso és Dalí a festészetben, Cocteau és Hemingway az irodalomban vagy Sztravinszkij a zenében.

A Kisasszony soha nem politizált, de a II. világháború alatt mégis Svájcba kellett menekülnie, mivel akkori szeretője, Hans Gunther von Dinklage, német katonatiszt volt, aki biztosította Coconak a további fényűző életet a németek által megszállt Párizsban. A nő a háborút követő németellenes hangulatban kollaboránsnak számított, ki is hallgatták, de végül nem történt semmilyen elmarasztalás. Életének ez a fejezete a mai napig vitákat eredményez megítélésében.

Coco a háború után újabb csatára indult az elsőségért, és élete végén kapott még hideget-meleget a kritikától és a közönségtől egyaránt. Ennek a korszaknak a hozadéka a láncos steppelt táska végső formája, a fekete orrú szandál, és 1955-ben a divatház első férfi parfümje, a Pour Monsieur.

Ruháival, ékszereivel, világhírű parfümjével bejárta az egész világot. Népszerűsége nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is töretlen volt: Jackie Kennedy rózsaszín Chanel kosztümöt viselt a Kennedy-merénylet napján, mely azóta ikonikussá vált; Marilyn Monroe pedig egyenesen nélkülözhetetlennek nevezte női fegyvertárából a Chanel parfümöt.

A divat nagy Kisasszonya 1971. január 10-én halt meg a Ritz szálloda lakosztályában, ahol élete nagy részét töltötte luxusban, de nagyrészt magányosan.

Coco Chanel élete hullámzó, szenvedélyes, bohém és kemény volt. Nevéhez fűződik a modern nő látható fegyvertárának megteremtése, és ő a felszabadult, elegáns és dinamikus nő szimbóluma. Levetette a nőkkel a kényelmetlen fűzőket, a hatalmas ruhákat és abroncsokat. Könnyű, egyszerű és elegáns öltözékeket álmodott meg, melyekben a nők szabadon mozoghattak, ezáltal új alapokra helyezte a modern nő képét.

Saját erejéből jutott a ciszterci zárdából Párizs legmagasabb köreibe. Nem elégedett meg egy eltartott asszony kényelmes életével, hanem megteremtett egy olyan értékű és minőségű márkát, mely a mai napig piacvezető és presztízs értékű.

Életének nem minden mozzanata példaértékű, de az a küzdelem és határozottság, mellyel minden elvesztett csatája után felállt, küzdött és nyert, mindenképpen az. Coco Chanel életútja mesébe illő, amely túlmutat az egyén sikertörténetén. Chanel létjogosultsága a modern nő létjogosultsága, aki megálmodja és véghezviszi a céljait.


 És egy kis ajánló a végére, hogy milyen készségek fejlesztését javasoljuk, ha Coco Chanel nyomdokaiba lépne.