Heti Motiváló Emberünknek nem választhattunk mást ebben az úszó-világbajnokság lázában égő időszakban, mint az úszósport minden idők egyik legsikeresebb, legszeretettebb és legszerényebb magyar kiválóságát, Egerszegi Krisztinát. Nehéz helyzetben van, aki róla szeretne írni, hiszen sporteredményei anélkül mesélnek sikereiről, hogy azokat hangoztatni kellene, magánéletét pedig annyira rejti el a nyilvánosság elől, amennyire csak megteheti. Szerencsénk, hogy cikksorozatunk motiválni szeretne a kiválasztott emberekkel, hiszen Egerszegi Krisztina élete és személye minden részletében motiváló.
Egerszegi Krisztina 1974. augusztus 16-án született Budapesten. Nővérével kezdett uszodába járni, és hat-hét évesen már a Bp. Spartacus igazolt sportolója volt. Az uszoda, a versenyek, az edzések és edzőtáborok innentől egészen 1996-os visszavonulásáig meghatározták életét.
Edzői (Kiss Miklós, Turi György, Kiss László) mind dicsérték kitartását, elszántságát, intelligenciáját és azokat a legendássá vált könnyed és elegáns mozdulatokat, ahogyan utánozhatatlanul szelte a habokat. Már 10 évesen külföldi edzőtáborokba járt, és egymás után nyerte korosztálya, majd 13 éves korától már a felnőtt kategóriák versenyeit. Első bajnoki érmét 1986-ban, 12 évesen szerezte, majd jöttek a további sikerek a legrangosabb európai versenyeken.
1988-ban a magyar delegáció legfiatalabb tagjaként érkezett a szöuli olimpiára. A 14 éves, alig 45 kilós lány akkor vált egy ország Egérkéjévé Vitray Tamás legendás kommentárjával, mikor megszerezte 100 m háton az ezüstérmet, ezt követően pedig 200 méter háton elhozta az olimpiai aranyat.
Valahonnan mindenki hallotta már a „gyere Egérke, gyere kicsi lány” és „hát ilyen nincs, és mégis van” frázisokat, és aki megnézi, meghallgatja a felvételt, részese lehet minden idők egyik legnagyobb magyar sportörömének.
Krisztina Szöulban nemcsak minden idők legfiatalabb magyar bajnoka, de minden idők legfiatalabb úszó bajnoka is lett. A hazaérkező 14 éves olimpiai bajnokot olyan szeretettel fogadta az ország, mely egész életében megmaradt, és ez nem feltétlenül csak páratlan tehetségének és kiemelkedő eredményeinek szólt, hanem annak a kedves és szerény fiatal lánynak, akit pályatársai, ellenfelei és a később a nyomában haladó, vagy akár azt lehagyó utódok is egyaránt tisztelnek és szeretnek.
De ki ne zárta volna a szívébe Szöul hősét, aki a két megtermett NDK úszónő között szinte eltűnt az emelvény legmagasabb fokán, és aki ezután is tálcán szállította az érmeket a magyar úszósportnak, melynek virágzása részben az ő nevéhez is köthető?! Bár az utánpótlás fiataljai még nem éltek, mikor Egerszegi a legnagyobb sikereit aratta, de nem egy nyilatkozatában örömmel beszél arról, hogy a mai napig megállítják és autogramot kérnek tőle még a legkisebbek is.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen Szöul után még két olimpia és rengeteg nemzetközi és magyar győzelem várt Egerszegire. 1988 és 1996 között országos, olimpiai, Európa- és világcsúcsok egész sora mellett olyan egyéni elismeréseket zsebelt be, mint az Év Európai Sportolónője-díj, a NOB Olimpiai Érdemrendje vagy a 2001-es Évszázad Sportolója elismerés.
Az elért sikereket érmekben, évszámokban és versenyszámokban leírni is több oldalas munka, megtették és még meg is fogják tenni sokan sok helyen. De az, hogy Egerszegi nem egy eredményeket olajozottan szállító gépezet, talán nem látszik megfelelően ezekben a felsorolásokban.
Egy olyan lányról írunk, aki a kamerák kereszttüzében versenyről versenyre nőtt fel a szurkolók szeme előtt, akit egy ország látott küzdeni és mosolyogni, aki a fiatalságát adta oda a sportnak, amiben kora legjobbja volt. Hogy ez mennyi elhivatottságot, lemondást és talán elszigetelődést is jelentett az élet hétköznapi örömeitől, mi sem bizonyítja jobban, mint egy 22 évesen visszavonuló bajnok képe.
Egerszegi Krisztina az egyetlen női úszó, aki 5 egyéni olimpiai aranyérmet szerzett (Amy van Dyken és Kristin Otto 6-6 aranyából 2, illetve 4 egyéni érem). Dawn Fraser után ő a második úszónő, aki háromszor nyert ugyanabban a versenyszámban, a 200 m-es hátúszásban. Az 1991-ben 200 m háton felállított olimpiai rekordját csak 2008-ban tudták megdönteni világszinten, magyar rekordként pedig 2015-ben Hosszú Katinka úszott jobb időt.
Az 1992-es barcelonai olimpián 3 aranyéremmel (100 és 200 méter háton, valamint 400 méter vegyesen aratott győzelmet) lett a legtöbb aranyérmet szerzett női versenyző. Már a versenyt megelőzően felmerült benne visszavonulásának gondolata, ám ekkor még nagyon fiatal volt, és mint kiderült, rengeteg érem, világsiker és rivaldafény volt előtte, mely utóbbit sosem szerette igazán.
A visszavonulásával 4 évet várt, és az 1996-os atlantai olimpián szerzett fölényes győzelmével, 22 évesen, végleg befejezte a versenysportot. Az atlantai sajtótájékoztatón elmondta: szeretné megismerni végre a hétköznapok való világát, mert másfél évtizeden keresztül abból szinte semmi nem jutott el hozzá.
A kiemelkedő sportoló átadta helyét a fiatal nőnek, akinek olyan hétköznapi álmai voltak, mint férj, gyerekek, a boldog és nyugodt otthon. Talán senki számára nem okoz meglepetést, hogy az ember, aki kihajtotta magából a legjobb sporteredményt, magánéletében is elérte az álmait. 1999-ben férjhez ment Vigassy Ádámhoz és 3 közös gyermeket nevelnek a médiától távol.
Bár Krisztina a mai napig sokat jár uszodába nagyobb fia miatt, aki szintén ezt a sportot választotta, ő maga nem úszik, nem megy a medencébe. Ahogy nyilatkozta, nem hiányzik neki az uszodai macera és készülődés, az úszást meghagyja a nyaralásokra.
Persze egy ilyen eredményeket elérő sportoló, akit egy ország szeret és nem felejt el, nem tud egyszerűen elbújni a közönség elől, és Krisztina sem fordít hátat végleg a sportnak, amely meghatározta az életét. Visszavonultsága ellenére is aktív, részt vett már ifjúsági programokon fővédnökként, és az idei Vizes VB megnyitásában is központi szerepet kapott.
Milyen céljai lehetnek egy olyan sportolónak, aki mindent elért? A kislánynak, aki pontosan tudta, mit akar, és megcsinálta? A nőnek, aki boldog családot szeretett volna, és megkapta? Egerszegi Krisztina így nyilatkozik erről egy online magazinban:
„Vannak céljaim, és remélem, mindig is lesznek, mert az a legrosszabb, ha céltalanul él az ember. Az én céljaim most a gyerekekkel, családdal kapcsolatosak, hogy ebben a kifordult, értéktelen, rohanó világban megtalálják a helyüket, boldogok legyenek, és hasznos életet éljenek.”
És hogy miért választottuk őt e heti motiváló emberünknek. Nem csak azért, mert sikeres. Nem csak azért, mert aktuális. Nem csak azért, mert minden idő egyik legjobb női úszója.
Azért tartjuk motiváló embernek, mert gyerekként belefogott egy nehéz életbe, mert teljes erejét beleadta a munkába, mert szerényen és alázattal fogadta a sikerrel járó ismertséget és felelősséget, mert mindvégig kedves és szeretetteljes tudott maradni még riválisai szemében is. És elsősorban azért tartjuk motiváló embernek, mert mikor mindent elért a sportban, abbahagyta, és belekezdett egy olyan életbe, melynek sikereit az átlagember annyira hétköznapinak tartja. És igen. Természetesen jól csinálja.
Mit tegyünk, ha el akarunk indulni egy nehéz úton, vagy új kihívást keresünk, ha valamiben a csúcsra értünk? Fejlődjünk. Ebben tudunk partnereik lenni.
