Heti motiváló embereink mindig aktuálisak, alkotásaik pedig mindig vitatottak – legalábbis a fiatalabb generációk köreiben. Többször felmerült az utóbbi években a kérdés, hogy az iskolákban feladott kötelező irodalom standardjai, az állandó „best of” írók művei aktuálisak-e még annyira, hogy ezekből merítsen a tizenéves korosztály. Megfelelő képet, jó példákat kapnak-e az irodalommal éppen ismerkedő fiatalok, ha az Egri csillagokat vagy A kőszívű ember fiait olvassák?
Amikor motiváló példaképeinkről kérdeznek, az esetek többségében kétféle választ adunk: vagy egy családtag (általában szülő) vagy egy olyan híresség motivál minket (sportoló, tudós, színész stb.), akinek értékrendjét a sajátunkéhoz közelinek érezzük, és aki ezzel az értékrenddel sikeres tud/tudott lenni. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy milyen példákat látva alakul ki bennünk az értékrend, melyet felnőve példaképeinkben keresünk.
Kiskamasz-, és kamaszkorban rengeteg motiváló példát látunk, ami eltér a fentiektől, hiszen ezek többsége nem konkrét személy. Legyen szó valamelyik szuperhősről, filmek főszereplőiről vagy kedvenc könyveink hőséről – ezek a fiktív személyek hatással lesznek későbbi példaképeink kiválasztásában. És éppen itt jön a képbe a kötelező irodalom! Filmek és képregények nem képesek olyan részletesen ábrázolni szereplőiket, mint a könyvek a maguk több száz oldalnyi terükkel, éppen ezért fontos, hogy már fiatal korban olvasni kezdjünk. Így a kötelező olvasmányok jóval többet jelentenek a diákokra kiszabott nyári büntetésnél, ahogy azt oly sokan megélik közülük. Éppen ezért a könyvek (és írók) kiválasztása fokozott vizsgálatot érdemel.
Motiváló embereink a héten a kötelező irodalmak polcairól lépnek le, és nem wikipédiás érettségi jegyzeteket szeretnénk most átadni, hanem néhány jellemzőt, ami miatt azt mondjuk: ennek az embernek érdekel a könyve!
Jókai Mór
Kezdjük a sort sok kamasz mumusával. A kőszívű ember fiai és Az aranyember általában az első igazán vaskos kötet, amivel a diákok találkoznak, és kellőképp meg is rettennek tőle. Pedig két kalandregényről van szó, mind a kettő telve olyan karakterekkel, akik példaképnek sem utolsók. Jókai egyszerű értékeket közvetít a becsület és a család fontosságáról, a hűségről és az erkölcsi tartásról, mégis jól árnyalja karaktereit, így azok rossz döntéseik és gyarlóságaik által nem lesznek papírízűek.
Az aranyemberben megtaláljuk a sikeres ember jellemzőit, akinek alakját átültetve a mai világba, látjuk, milyen készségekre lehet szükségünk életünk során: kitartásra, megfontolt döntésekre, jó taktikára – Tímár Mihályra gondolhatunk akár kora „self-made man”-jeként is, ő a szerencséjét jól kihasználó vállalkozó prototípusa.
Természetesen Jókai maga is érdekes figura volt saját korában, és éppígy nem egyértelműen fekete vagy fehér. Jómódú vidéki családjából érdeklődéssel fordult az alföldi parasztok élete felé, majd Pestre kerülve a fényes jövő előtt álló jogász fiút elragadta a szabadság eszménye, és tevékeny részt vállalt az 1848-as forradalomban. Mindkét házassága szakítással járt barátaival és családjával, politikai szerepével pedig erősen szembefordult olvasóközönségével, így volt, hogy népszerűsége erősen visszaesett. Ugyanakkor Jókai Mór fennmaradt képe csupa szimpatikus vagy különcségében szerethető vonással rendelkezik: nyájas, szelíd, előzékeny mindenki iránt, a bántalmakkal szemben türelmes. Gyermeki naivitása és a mindennapi élet dolgaival szembeni ellenérzése kitartott élete végéig.
William Shakespeare
Legnagyobb drámaírónk több fronton is motiváló. A legjobb és legizgalmasabb: nem vagyunk biztosak abban, hogy ő írta-e a műveit, mégis a világirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. A magunk elé képzelt költő és drámaíró, akit tankönyveink képeiről ismerünk, talán köszönőviszonyban sincs „saját” arcképével, hiszen ezek mind halála után születtek. Nem kizárt, hogy műveit több ember írta, és akkor a William Shakespeare név a világ első és legnagyobb irodalmi brandje is lehet. A feltételezéseknek se szeri, se száma.
Ugyanakkor a név mögött kibontakozó író életútja, melyet ismerünk, nem egyszerű – ahogy mondani szokták, ő is alulról kezdte megmászni a siker létráját. Vadorzás miatt el kellett hagynia otthonát, majd Londonban egy színháznál helyezkedett el, ahol a nézők lovait őrizte. Innen statiszta, majd színész, végül a Globe színházigazgatója lett, de mindenekelőtt drámaíró.
Drámái telítve vannak korának aktualitásaival, így például I. Erzsébet uralkodása alatt vígjátékok és pátoszos királydrámák születtek, majd a nagy királynő halálát követően, Shakespeare soraiban megjelentek a politika árnyoldalai: a gyenge uralkodók, a korrupció, a romlás képei.
Művei a mai napig élvezhetők, hiszen olyan általános témákról ír, mint a szerelem, a hűség, az emberek világképeinek ütközésével járó bonyodalmak. Kötelező irodalomként a Rómeó és Júlia, a Hamlet és esetenként a Lear király szerepel a középiskolai tananyagban, melyek éppen ezeket az örök értékeket képviselik, bár átemelésük a mai korba egy komolyabb értelmezést kíván, és nem feltétlenül lesz a tizenévesek kedvenc olvasmánya szakértő magyarázat nélkül.
Jules Verne
Egy igazi kalandvágyó szellem, akit még mi is magyarosítottunk, és akkurátusan Verne Gyulázunk. A sci-fi műfaj egyik első úttörője, aki műveiben száznyolc fantasztikus tervet és találmányt említ, melyek közül hetven azóta megvalósult (pl. űrhajó, televízió, gépfegyver, atombomba). Ugyanakkor a tudományos-technikai fejlődés átkait is megjósolta: a környezetszennyezést, egyes állatfajok tömeges kipusztítását, a nagyvárosi szmogot és az olajfoltos tengereket.
Életében szintén a kalandot kereste, gyermekként majdnem sikerült felszöknie egy Indiába tartó hajóra, az utolsó pillanatban rángatta vissza az apja. Innentől a kalandokat inkább fejben élte meg, és szerencsénkre, ezeket le is jegyezte. Műveiben a tipikus kalandregény keveredik a tudományos fantasztikummal, regényeinek hősei sokszor a felnőttkor küszöbén álló gyerekek, így Verne művei mindenképpen jogosan állhatnának a kötelező olvasmányaink listáján – mégis sok helyen megbújnak az ajánlott olvasmányok között, amit valljuk be, kevesen olvasnak el 13-14 évesen.
A legtöbbször feladott Verne olvasmány, a Kétévi vakáció, hősei tipikus motiváló példaképek a kamaszoknak, a saját erejükből boldoguló, hibákat elkövető és felismerő gyerekek. Talán éppen olyanok, mint Jules Verne volt 14 éves korában, és éppen olyanok, mint bármelyikünk 14 évesen.
Valami hiányzik? Persze, hiszen hogyan is lehetnénk aktuálisak a női irodalom említése nélkül!
Fent összeszedtünk egy kis csokrot a férfiírók nagy köréből, de az utóbbi egy-másfél évszázad a női irodalom térnyeréséről is szólt. Még ma is 95%-ban férfiírók művei szerepelnek a kötelező olvasmányok listáján, de az ajánlott részek nemi elosztása kezd kevéssé egysíkú lenni – persze kiegyenlítődésről még bőven nem beszélhetünk. Olyan nagy hatású írónők művei kerülnek fel az ajánlott sorokba, mint Jane Austen, a Bronte nővérek, Virginia Woolf, Szabó Magda vagy éppen J. K. Rowling. És az, hogy a felsoroltak közül már 3 kiemelkedő írónő is szerepelt motiváló embereink között saját cikkel, egy tökéletes alkalom, hogy heti blogbejegyzésünket kicsit megvágjuk.
Olvassunk többet Jane Austenről (és Jane Austentől), akinek néhány fennmaradt regénye nők millióinak jelent egyet az idealizált, romantikus, de mégis racionális szerelemmel, és női karakterei az elsők között voltak árnyalt és magabiztos, mindenek előtt pedig önálló személyiségek.
Mindenképpen olvassunk Szabó Magdáról, aki a magyar irodalom legnagyobb hatású nőírója. Regényeiben női finomsággal ábrázolja a legnagyobb és legsötétebb tragédiákat, racionális és/de érzékeny hang, mely tömör, mégis szépen felépített mondatokban van tálalva. Az Abigélen túl nyissuk ki Az ajtó és Az őz című regényeit is.
Végül pedig a kortárs ifjúsági irodalom koronázatlan királynője, az írónő, aki minden kötelező olvasmánylistánál többet tett azért, hogy a gyerekek ismét olvasni kezdjenek: J.K. Rowling motiváló életútja is korai cikkeink egyike volt.
(Ha érdekel az életük, kattints a linkre a név mögött!)
És hogy miért került egy kötelező olvasmányok köré írt cikk egy fejlesztéssel és tanácsadással foglalkozó cég blogjába? Motiváló Emberek cikksorozatunkban olyan személyeket választunk, akik tetteikkel rámutatnak, miért érték az, ha önmagunkat fejlesztjük, és hová juthatunk mindezzel. Az alapokat mégis életünk egy korábbi szakaszában kell keresni, és a sok hatás között ott vannak az olvasmányélményeinkből fennmaradó példaképek, akik így vagy úgy, de hatnak ránk.
Mivel gyermekeink, testvéreink, unokaöcseink és húgaink polcain már ott heverhet az olvasmánylista, talán egy kis segítséget is nyújthatunk számukra, vagy éppen magunk is ismét elővehetjük ezeket a történeteket, és újraértelmezhetjük az azóta megszerzett ismereteink tükrében.
