Heti Motiváló Emberünk korunk legsikeresebb, legelismertebb és biztosan állíthatom, legnagyobb rajongótáborral rendelkező színésze. Tehetségét, szakmai alázatát és munkastílusát dicsérni nem csak lehet, egyszerűen kötelező. Mégis mindez évek óta csak egy részét képezi a ‘Leonardo DiCaprio-jelenségnek’, mely a legmegfelelőbb irányba fordítja az emberek figyelmét – Földünk felé.
DiCaprio 1974. november 11-én született Los Angelesben. Életútja nagyjából az amerikai álom kategóriájába esik, melyre még inkább ráerősít, hogy Hollywoodban látta meg a napvilágot. Édesapja félig olasz, félig német származású underground képregényrajzoló és forgalmazó, édesanyja pedig orosz és német felmenőkkel rendelkező jogi asszisztens. A szülők elváltak még fiúk egyéves korában, onnantól pedig édesanyja nevelte sokat költözve, szűkös anyagi körülmények között. Édesapjával nem romlott meg a viszonya a válást követően sem, a mai napig sokszor dicséri a tőle örökölt „kreatív géneket”, és boldog emlékei maradtak a múzeumlátogatásokról, közös programokról, amelyek nagyban befolyásolták a fiú érdeklődését. Édesanyjához fűződő szoros kapcsolata közismert, a legtöbbször vele jelenik meg rangosabb díjátadókon, fontos eseményeken.
DiCaprio 12 éves korától kezdett el komolyan gondolkodni a színészeten. Ebben szerepe volt apja előző házasságából származó féltestvérének, Adam Farrarnak is, aki ekkoriban már reklámfilmekben szerepelt. Ez időben már ügynök után is nézett, de eleinte csak elutasításra talált: egy ügynök azt javasolta neki, angolosítsa nevét „Lenny Williams”-re, ám ezt DiCaprio kereken visszautasította.
Aztán a ’90-es évek elején elkezdett kisebb szerepeket kapni sorozatokban, majd epizódszerepeket kisebb filmekben. Az igazi áttörést az 1993-as „Ez a fiúk sorsa” hozta el számára, melyben Robert De Niro oldalán játszotta el a nagyravágyó, problémás tinédzser szerepét, és játékával mind a kritikusokat, mind a közönséget megnyerte. Ez első filmjétől kezdve nem beszélhetünk középszerű filmekről, szerepekről és játékról.
DiCaprio minden filmjében kimagasló alakítást nyújt, nagyon megválogatja, hogy milyen rendezővel és milyen forgatókönyvből dolgozik. Nem olyan színészről beszélünk, akinek egyetlen arca, egy megszokott, megkedvelt szerepe van. Ugyanazzal a profizmussal játszott szellemileg visszamaradott fiút 19 évesen, mint ahogy eljátszotta a 20. század egyik legnagyobb csalóját 40 évesen. Egy évben általában csak egy, maximum két filmet vállal, így karaktereire rá tud hangolódni, van ideje azonosulni velük.
5 Oscar-díj jelöléséből 2016-ban egy díjat tudott elhozni eddig „A visszatérő”-ben nyújtott embert próbáló szerepért, és ez még meg sem közelíti a másik nagy filmes elismerés, a Golden Globe-díj jelöléseinek számát. Leonardo DiCaprio 1994 és 2016 között 11 alkalommal indult a legjobb fő- vagy mellékszereplő díjáért, és ebből 3 alkalommal el is hozta. Mégis a legnagyobb elismerést 2007 hozta számára, ahol ugyanabban a kategóriában (Legjobb drámai színész) két filmszerepével is jelölték (Véres gyémánt; A tégla). Nagy szerencsétlenségére ebben az évben viszont Forest Whitaker úgy játszotta el a véreskezű diktátor Idi Amin szerepét, hogy azt a szakma nem hagyhatta elismerés nélkül, így az Oscar és a Golden Globe is Whitakerhez vándorolt.
Leonardo DiCaprio neve a ’90-es évek óta egyfajta fogalom, bár ennek lényegi tartalma és a színész rajongótáborának összetétele is jelentősen megváltozott. A ’90-es évek közepéig a kiugró tehetséggel megáldott gyerekszínész volt, akit körülrajongott a kritika és a szakma. 1996-ban megkapta a „Rómeó és Júlia” jócskán átdolgozott filmverziójának főszerepét, és innentől a 2000-es évek közepéig tartott a Leo-mánia, mely több tonnányi tinimagazint, posztert, pólót és párnát eredményezett a hollywoodi marketinggépezetnek.
Nagyjából a 2004-es „Aviátor” és a 2006-os „A tégla” c. filmjeitől számolhatjuk azt a korszakot, ahonnan a Leonardo DiCaprio név egyet jelent a minőségi filmmel, a kritikai elismertséggel, az addig nagyrészt tinilányokból álló rajongótábor „megkomolyodásával” és kibővülésével. Ez a minőségi váltás egy nem kis nevű rendezőzseni égisze alatt ment végbe – DiCaprio és Martin Scorsese közös filmjeinek száma eddig ötre rúg, és ha hinni lehet a híreknek, még növekedni fog.
Az utóbbi időben azonban a színész másodvonalba tolta mesterségét, és egy nagyobb horderejű küldetés mellett kötelezte el magát – Leonardo DiCaprio a klímaváltozás ellen küzdő szervezetek arca, és az ügy egyik élharcosa.
Már korábban is elismerőleg nyilatkoztak róla környezetvédelmi szervezetek, mivel igyekezett mindig hangsúlyozni nyilatkozataiban, hogy mennyire fontosnak tartja a megújuló energiaforrások alkalmazását az egyes háztartásokban (saját házán napenergiát hasznosító panelek vannak, illetve hogy hibridautót vezet), és milyen fontos, hogy odafigyeljünk a környezetünkre, a Földön velünk osztozó fajokra.
2007-ben részt vett „Az utolsó óra” c. dokumentumfilm elkészítésében, mely a globális felmelegedés válságáról szól. Ennek kvázi folytatásaként 2016-ban elkészítette a National Geographicnak „Az özönvíz előtt”-öt, mely minden idők egyik legnézettebb dokumentumfilmje lett. Ebben olyan emberek bevonásával keresi a klímaváltozás megoldását, mint Barack Obama, Bill Clinton, John Kerry, Pan Gimun, Ferenc pápa, a NASA vezető kutatói, valamint olyan lelkes és elkötelezett közösségvezetők és aktivisták, akik a Föld megmentéséért dolgoznak helyi és globális szinten. Ezzel a filmmel a színész egy olyan minőségi és elgondolkodtató alkotást tett le az asztalra, mely ebben a formában soha ennyi emberhez nem ért el a világon. Az, hogy saját neve alatt bevitte a klímaváltozás problémáját a hétköznapi háztartásokba, hatalmas lépést jelenthet ennek a mindenkit érintő, egyre közeledő katasztrófa megértésében.
És a színész itt nem áll meg. Elkészítette és promotálta a modern kor egyik legnagyobb problémáját feldolgozó dokumentumfilmjét, de emellett más formában is hirdeti a klímaváltozás elleni harcot. Már 1998-ban létrehozta alapítványát, a Leonardo DiCaprio Foundationt, azzal a küldetéssel, hogy megvédje a világ utolsó vad helyeit. Az LDF olyan megoldásokat valósít meg, és olyan projekteket támogat, amelyek segítenek az egyensúly helyreállításában a veszélyeztetett ökoszisztémákban, biztosítva a Föld lakosságának hosszútávú egészségét és jólétét.
És hogy ezt DiCaprio afféle passzióból űzné, vagy hírverést keresne egy-egy soron következő filmjéhez? Szó sincs róla. A színész honlapja, közösségi oldalai, minden, ami róla és általa szól az interneten, a Leonardo DiCaprio Foundation eszméit hirdetik. A színész több mint 17 millió FB követője első körben értesülhet az alapítvány céljairól, eredményeiről, vagy épp azokról a világban zajló eseményekről, melyek a klímaváltozást hivatottak késleltetni/visszafordítani. A színész a nevét és az arcát adta egy olyan eszméhez, mely mindannyiunkat érint – olyannyira, hogy bekezdések óta nem is érintettük azt az aprócska részletet, hogy Leonardo Dicaprio korának egyik legkiemelkedőbb színészóriása.
Heti Motiváló Emberünk szerencsére egy olyan személy, aki nem elég, hogy fantasztikus színész, kimagasló környezetvédő és 2014 óta az ENSZ békekövete, de a bulvársajtót sem hagyja éhezni, és a klasszikus playboyok mindennapi életét éli modell barátnőkkel, fényes partikkal, kosármeccsekkel és hatalmas baráti körrel. Mondhatjuk tehát, hogy Leonardo DiCaprio nem más, mint aki bármelyikünk lenni szeretne: sikeres és kimagasló a szakmájában, elhivatott és megbecsült a törekvéseiben, kényelmes és bohém a mindennapjaiban. És ezt követően felesleges kifejteni, hogy miért lehet Leonardo DiCaprio teljes joggal heti Motiváló Emberünk.
Talán mindannyiunk számára elérhetetlennek tűnik egy ilyen életútnak akár a megközelítése is, de ne feledjük, hogy mindezt egy olyan kiskölyök érte el, akit elvált édesanyja úgy nevelt fel, hogy plusz munkákat vállalva, mindig kedvezőbb árú lakásba költözve biztosította számára a kitörés lehetőségét. Hogy mi mit tehetünk? Fejlődjünk, fejlesszük magunkat, legyünk a legjobbak abban, amit csinálunk, és álljunk ki azok mellett az eszmék mellett, melyek fontosak számunkra.
