Heti Motiváló Emberünk egy olyan megosztó személyiség, aki élete folyamán egyszerre váltott ki ellenszenvet és tiszteletet pályatársaiból, munkatársaiból, barátaiból. Steve Jobs munkássága, öröksége, a birodalom, melyet felépített a XX.-XXI. század legnagyobb lépései közé tartoznak az emberi technológia fejlődéstörténetében. Apple, Pixar, iPad, iPhone, iPod, olyan mindenki által ismert márkák és eszközök, melyek pár évtizede nem hogy nem léteztek még, de elképzelni sem tudták őket – amíg jött egy ember, aki képes volt rá.
Steve Jobs 1955. február 24-én született San Franciscoban. Szülei a gyermek születésekor nem voltak házasok, és az anya családja ellenezte is a házasságot (az ok, hogy míg az anya családja katolikus, az apa szír muzulmán volt), így az újszülöttet örökbe adták. Joanna Nicole, Steve Jobs anyja, ragaszkodott hozzá, hogy fiát értelmiségi szülőknél helyezzék el, ám ez az utolsó pillanatban meghiúsult, így lettek Steve nevelőszülei Paul Reinhold Jobs, aki a Parti Őrségnél volt gépész, és felesége az örmény származású Clara Hagopian. A vér szerinti anya azzal a kikötéssel adta áldását az örökbefogadásra, hogy fia számára az örökbefogadó szülők nyitnak egy betétszámlát a majdani egyetemi tandíj kifizetésére.
Steve jó tanuló, ám nehéz természetű gyermek volt, aki beilleszkedési zavarokkal küzdött. Már korai iskolai évei alatt bajba keveredett kisebb csínytevések miatt, a középiskolában pedig rákapott a marihuánára, és kipróbálta az LSD-t, amit élete egyik legmeghatározóbb élményeként emlegetett később is. Érdeklődése a technológia és a műszaki tudományok mellett az irodalom és filozófia irányába is aktív, és később egész életében ezt a két pólust igyekszik ötvözni – a legtisztább formákat a legmodernebb technikával.
Egy elektronikai témájú órán ismerkedik meg az öt évvel idősebb, zseniális Steve Wozniakkal, és bár a szintén némileg aszociális Wozniak jelleme különbözik Jobsétól, összebarátkoznak. A két fiú első közös projektje a „blue box”, egy olyan digitális jelgenerátor, mely segítségével ingyenes hívásokat tudnak kezdeményezni. A szerkezetet 40 dollárból építik, és 150 dollárért árusítják, nagyjából 100 darabot adnak el belőle.
Ezt követően Jobs sokáig keresi a helyét, technikai érdeklődése mellett a hippi életmód tipikus formáit követi: vegetariánus, érdeklődik a Zen buddhizmus iránt, spirituális Indiai körútra utazik, és nem veti meg a tudatmódosító szereket.
1974-ben visszaköltözik a szüleihez, és technikusi állást vállal az Altarinál. Ez az az időszak, amikor elkezd kialakulni egy olyan rétegkultúra, akik érdeklődnek a számítógépek iránt, és követik, sőt folyamatosan keresik és várják az új fejlesztéseket ebben a gyerekcipőben járó új ágazatban. Klubok alakulnak, ahol a számítógép tulajdonosok és fejlesztők megoszthatják egymással tapasztalataikat, és ekkor fogalmazódik meg Steve Jobsban az ötlet, hogy barátjával, Steve Wozniakkal, saját céget alapítsanak. Ennek érdekében Jobs a kocsiját, Wozniak a számológépét adta el, így 1300 dollár tőkére tettek szert. Jobs minél előbb szerette volna a cégalapítást véghezvinni, így gyors döntés született a cégnévről. Szándékuk szerint olyan elnevezésre van szükség, ami vicces, meghökkentő, de barátságos is egyben, vagyis nem túl technikai. Hirtelen ötlettől vezérelve az Apple (alma) Computer név mellett döntöttek. Praktikus érv volt még a szokatlan név mellett, hogy az „A” kezdőbetűnek köszönhetően előre kerülnek a szaknévsorokban.
Az első gépeket Jobsék garázsában kezdték összeszerelni a barátok, rokonok bevonásával. Ez az első gép volt az Apple I., mely se tápegységgel, se monitorral, se burkolattal, de még billentyűzettel se rendelkezett, csak – az akkor megszokott felépítés szerint – a készre szerelt áramköri lap volt meg a szükséges csatlakozóhelyekkel.
A cég rövid időn belül lett nyereséges, és a következő gépet, az Apple II.-t, Jobs már burkolattal, billentyűzettel ellátott egybeépített szerkezetként képzeli el. Az újításokhoz azonban még több pénzre volt szükségük, de az ebben az időben a még ápolatlan, kellemetlen testszagú, hippi kinézetű Jobsot nem tartják komoly tárgyalópartnernek, az introvertált Wozniak pedig inkább a háttérben marad. Szerencséjükre egy olyan felfutó ágazatban alkotnak, melyben sok befektető lát fantáziát, így egy Mike Markkula nevű milliomos a szükséges pénz fejében bevásárolja magát a cégbe, és egyharmados részesedésre tesz szert, ugyanakkor az anyagi támogatás lehetővé teszi a további fejlesztést.
A hetvenes évek végétől az Apple pályája felfelé ível, és ezt az egyre növekvő hajót Steve Jobs elképzelései és zsarnoki felügyelete viszi előre. Látnoki ötletei megvalósítására a kor legjobb szakembereit csábítja a cégéhez, de kevesen tudnak vele zökkenőmentesen együtt dolgozni. Jobs beleszól az éttermi menütől kezdve, az összeszerelő műhelyek színén keresztül, a gépek egyes alkotóelemeinek dizájnjáig mindenbe. Elképzelései a legtöbbször beválnak, de néhány bukást követően az Apple vezetősége szabadulna tőle, mivel jelenléte folyamatos vitákat és állandó feszültségeket generál a cégen belül.
1984-ben kiadják a Macintosh gépet, melyet komoly marketing tevékenység előz meg, és ennek a terméknek tartja meg Steve Jobs első alkalommal a termékbemutató prezentációját, mely később a védjegyévé válik. A Macinthosh sikere első körben elsöprő, de később előkerülnek olyan tervezési hibák, melyek elindítanak egy belső leépülési folyamatot az Apple berkeiben. Több vezető mérnök, majd maga Wozniak is távozik, 1985-ben pedig Jobs is új területek felé nyit, és elhagyva az Apple-t megalapítja a NeXT vállalatot.
A NeXT célja egy olyan gép létrehozása volt, melyet egyetemek kutatóközpontjai alkalmazhattak volna, tehát egy speciális területre előkészített, szakmai programokat tartalmazó gép, melyet Jobs csakis kocka formában elkészítve tudott elképzelni. Ez a gép bár elkészült, az egyetemek számára nehezen megfizethető volt, ugyanis az elvárt 2000-3000 dollár helyett 6500 dollárra árazta be Jobs.
A NeXT-tel párhuzamosan egy másik terület is magára vonta Steve Jobs figyelmét, amikor 1985-ben megismerte a Lucasfilm számítógépes részlegét, és bevásárolta magát egy 40 fős Lucasfilm érdekeltségű cégbe, melynek legfőbb terméke és bevétel forrása ekkor az animációs munkára tervezett Pixar Képalkotó Számítógép volt, melyről a cég később a Pixar nevet kapta. Maga a gép jó minőségű, de drága konstrukció volt, és csak olyan nagy cégek engedhették meg maguknak, mint a Disney. Promóciós céllal 1986-ban egy rövidfilmet készítettek, mely akkora visszhangot kapott, hogy Jobs arra jutott, lehet fantázia abban, hogy a kis cég a Disney iránymutatásával animációs filmeket gyártson a jövőben. Az Ő felügyelete mellett készült el az 1995-ös „Toy Story”, mely hatalmas közönség és kritikai siker lett, és a film összbevétele világszinten elérte a 362 millió dollárt. Ez után sikerült egy a Pixarnak kedvező partnerségi viszonyt kialakítani a Disneyvel, melyben Jobsnak igen nagy szerepe volt. A kis stúdió mára a legnagyobbak közé tartozik, és olyan sikerfilmeket gyárt, mint a „Némó nyomában”, a „Szörny Rt.” vagy az „Up!”.
Steve Jobs azonban 1996-ban visszatért az Apple vállalathoz, ami ekkoriban kezdett elmaradni a konkurens Microsoft mögött, nem születtek olyan korszakalkotó ötletek, melyek lendítettek volna rajta. Végső megoldásként az Apple Steve Jobs cégéhez fordult, és felvásárolta a NeXT-et, mely által ismét a régi alapító került a cégvezetés élére. Jobs komoly tisztogatást vitt végbe az egyre veszteségesebb vállalatban, és az első években kb. 3000 embert bocsátott el, és rengeteg futó projektet állított le. Csupán az a tény, hogy Jobs az Apple átszervezésébe kezdett, 13 dolláról 20 dollárra emelte a cég részvényeinek értékét.
1997. augusztusban megrendezett Macword rendezvényen több mint 5000 rajongó várta Jobs színre lépését és a tömeg a nevét skandálta. Az előadás hangvétele után már a külvilág számára is egyértelművé vált, hogy Jobs újra az Apple élén áll.
A következő évek olyan sikertermékeket eredményeztek, mint az iMac és az iBook, majd 2001-ben megnyílik az első Apple márkabolt. A szakértők többsége nem jósolt nagy jövőt a koncepciónak, és úgy vélték, hogy bukásra van ítélve a költséges és szokatlan üzlethálózat. Az Apple-boltok azonban elsöprő sikert arattak. A folyamatosan bővülő hálózat több országban nyitott üzletet és 2011-re már 326 bolt fogadta a vásárlókat.
És ez után érkeztek az Apple igazi nagy dobásai. A 2000-es évek elején megjelentek az MP3 formátumú zenefájlok és lejátszók, a nagy lemezkiadók pedig folyamatos veszteségekkel számoltak a letöltések miatt. Steve Jobs hosszas tárgyalásokat folytatott a zeneipar legnagyobb kiadóival, és bemutatta nekik az iTunes Store (kezdetben iTunes Music Store), az Apple internetes zeneáruházának terveit, mely egységes 99 cent áron kínálta letöltésre a zenéket, melyből 70 cent a kiadónak ment. A kis kockázat miatt az ötlet zöld utat kapott, és a siker elsöprő volt. Az iTunes az első iPod-dal egy időben jelent meg, és annak terjedését is elősegítette.
A következő nagy állomás az Apple betörése volt a mobiltelefonok világába, melyek elkezdtek konkurenciát jelenteni mind a zenelejátszó eszközök, mind a számítógépek piacának. A tervezés során az érintőképernyő használata mellett döntöttek, a formában pedig a „jobsi” letisztultságot követték. Az Apple telefonját, az iPhone-t 2007. január 9-én mutatták be a rajongók számára, Jobs-tól megszokott különleges prezentáció keretében. A magas, 500 dolláros ár ellenére a júniustól forgalmazott termék hatalmas siker lett.
A következő ugrás a táblagép volt, az iPad, melyet 2010. januárjában mutatott be Jobs, és szintén hatalmas közönségsiker lett.
A következő év augusztusában Jobs egy rövid levélben bejelentette lemondását az Apple igazgatói posztjáról. Ekkor már hosszú évek óta küzdött a hasnyálmirigy rákkal, melyet igyekezett eltitkolni, illetve sokszor hamis információkat adott állapotáról a médiának. 2005-ös híres Stanford Egyetemi beszédében arról beszélt, hogy sikeresen legyőzte a rákot, de az még 2010-es májátültetése után sem tűnt el a szervezetéből, és 2011. október 5-én végleg legyőzte.
Sokak szerint meg lehetett volna előzni a bajt, ha Jobs nem ragaszkodik a természetes gyógymódokhoz, diétához, és rögtön a korai diagnózist követően, orvosai tanácsának megfelelően, megműtteti magát.
Steve Jobs azonban a saját elképzeléseit és útjait járó ember volt egész életében. Karizmatikus személyisége magával ragadta a tömegeket, prezentációi hatalmas ovációt váltottak ki a rangosabb rendezvényeken. Jobs volt az arc és az akarat, mely sikerre vitte az Apple vállalatot, még akkor is, ha a konkrét technikai fejlesztések nem az ő keze munkái voltak. Vállalkozó és kockáztató természetű vezető volt, aki sokszor került szembe saját munkatársaival, és akit beosztottjai csodáltak és rettegtek.
Hangulatingadozásairól, lenéző modoráról rengeteg anekdota maradt fenn, de azt senki nem vitatja, hogy amit alkotott, az halhatatlanná tette a nevét, valamint a legsikeresebb és legvagyonosabb emberek közé emelte. 2010-ben a vagyona becslések szerint 8,3 milliárd dollárra rúgott, mellyel az USA 42. leggazdagabb embere volt. Halálakor sem a pontos vagyoni helyzetét, sem az öröklések arányát nem hozták nyilvánosságra.
Laurene Powellel 1989-ben ismerkedett meg, és két évvel később feleségül vette. 3 közös gyermekük született, valamint Jobs egy előző kapcsolatából is volt egy lánya, Lisa, akiről az Apple egyik korai számítógépét is elnevezte.
Steve Jobs több dologban is „különös ember” volt. Habár a világ egyik leggazdagabb emberének tekinthetjük, legtöbbször tornacipőben, kopott farmerban és fekete garbóban járt, fiatalkorában pedig kimondottan ápolatlan, sőt büdös emberként írták le. Mivel úgy gondolta, hogy az emberek a hús fogyasztása miatt büdösek, ő viszont csak zöldségeket és gyümölcsöket evett, hetente csak egy alkalommal fürdött.
Nem végzett karitatív tevékenységet, sőt 1996-ban, mikor ismét az Apple vezető posztjára került, beszüntette a vállalat CSR tevékenységét is. Felesége, Laurene Powell viszont épp ellenkezőleg, karitatív munkásságáról híres. Több millió dollárt költ olyan alapítványok létrehozására és fenntartására, melyek hátrányos helyzetű gyerekek iskolai és szociális felzárkóztatását tűzik ki céljukul az USA-ban és azon kívül is.
Motiváló emberünk tehát, mint az a fentiekből is kiderül megosztó személyiség. Látnok, zsarnok, kiváló üzletember, rettegett vezető, inspiráló ugyanakkor ellenszenves egyéniség. Legjobban talán Jean-Louis Gassée, az egykori Apple-igazgató fogalmazta meg a lényeget Steve Jobs munkásságáról.
„Demokráciában nem születnek kiemelkedő termékek. Egy cégnek egy igazán kompetens zsarnokra van szüksége”.
Milyen ambíciók vihették el Steve Jobsot a céljáig, azt látjuk az életútjából. De hogy melyek azok a készségek, melyekre feltétlenül szüksége lehetett, és amely bárki számára elsajátíthatók?
