Heti Motiváló Emberünket az aktualitás ihlette, hiszen Szabó Magda október 5-én lett volna 100 esztendős. A legtöbbet fordított írónő, a magyar női irodalom legismertebb képviselője, a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar írója. Szabó Magda alakja megfoghatatlan, sokszínű, izgalmas, és élete mintegy naplószerűen követhető végig műveiben – a „Régimódi történet”, az „Abigél”, „Az ajtó” lapjain. Egy-egy csodálatos történet, melynek középpontjában az írónő áll, körülötte pedig ott zajlik a XX. századi Magyarország minden öröme és bánata.
Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. A város szellemisége, történelme meghatározó volt egész életében, éppen úgy, mint szülei, akiknek gyönyörű emléket állított „Régimódi történet” című regényében. Apja, Szabó Elek, köztiszteletben álló, latin műveltségű ember volt, sokat foglalkozott lánya tanításával. Édesanyja, Jablonczay Lenke, pedig maga is írói vénával rendelkezett, melyet azonban feladott férje mellett, hogy a kor elvárásainak megfelelő házasságban és családmodellben éljen. Az ő végtelen fantáziája és szabadsága jelenik meg Szabó Magda későbbi gyermekirodalmában, ifjúsági regényeinek néhány nőalakjában.
Magda Debrecenben járt gimnáziumban, és 1940-ben a Debreceni Egyetemen diplomázott. Latin-magyar szakos tanárként kezdett tanítani először Debrecenben, majd Hódmezővásárhelyen. 1945-ben, a II. világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett, ekkor csatlakozott a Nyugat hagyományait folytató Újhold-körhöz, ahol Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Ottlik Géza mellett megismerkedett Szobotka Tiborral. Elmondása alapján rögtön beleszeretett az íróba, akitől barátai féltették nőügyei miatt. Félelmük végül alaptalannak bizonyult, a pár két év múlva összeházasodott, és Szobotka 1982-es haláláig boldog házasságban éltek, habár gyermekük nem született. Házasságukról a „Megmaradt Szobotkának” c. könyvében ír.
Az 1940-es évek közepétől írja első versesköteteit, 1949-ben meg is kapja a Baumgarten-díjat, de még ugyanazon a napon visszaveszik tőle, és az akkori kultúrpolitika értékei miatt 10 év hallgatásra kényszerül, 1958-ig egyáltalán nem publikálhat. Állásából elbocsájtják, jó ideig általános iskolában tanít, miközben férje is elveszíti az munkáját, és az írószövetségből is kizárják.
Szabó Magdát megviseli a kényszerű hallgatás, egy anekdota szerint kalapáccsal akarta szétverni írógépét, mert úgysem olvashatják az írásait. Szobotka rántja ki elkeseredettségéből azzal, hogy minden írását elolvassa, és folyamatosan biztatja. A hosszú hallgatás érleli Szabó Magdát költőből íróvá. Mikor 1958-ban ismét publikál, már olyan regényekkel áll a közönség elé, mint „Az őz” és a „Freskó”.
1959-től szabadfoglalkozású író, ekkor már inkább regény- és drámaíró, mint költő. Kipróbálja magát a gyermek- és ifjúsági irodalomban, történelmi regényt, drámákat, esszéket ír, de irodalma gerincét azok a családi és személyes ihletésű regények adják, melyeket legnagyobb hatású írásaiként emleget az utókor.
1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává, 2001-ben a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díjat „Az ajtó” című regényért. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, valamint Debrecen városának díszpolgára.
Ő a valaha legtöbbet fordított magyar író, a világ az utóbbi években fedezte fel magának. „Az ajtó” című regényét 42 nyelvre fordították le, 2012-ben Szabó István rendezett belőle filmet az Oscar-díjas Helen Mirren főszereplésével. Ez volt az egyetlen magyar regény, mely felkerült a The New York Times 10-es listájára.
Szabó Magda élete 1959-től kvázi sikertörténet, egy olyan stabil írói életút, mely utóéletében is gyümölcsöző, hiszen hatása a kortárs magyar irodalomban érezhető, folyamatosan jelen van. Legnagyobb ma alkotó írónőink nevezik meg első helyen példaként, és sokak/sokunk első olvasmányélménye köthető ifjúsági regényeihez, gyermekirodalmához.
Szabó Magda női irodalma, ha mondhatjuk, még kiemelkedőbb saját területén, mint irodalmának egésze a teljes magyar irodalom történetében. Nőalakjai, női sorsai egy olyan szeletét mutatják be a XX. századon átívelő női szerepváltozásnak, mely történelem a történelemben, és amelyre talán egyedül Kaffka Margit volt képes a XIX. század második felében. Egy hiteles és egyedi szelete annak a folyamatosan változó, fejlődő, romboló és építő 100 évnek, mely alapjaiban változtatta meg világlátásunkat.
Múlt héten volt Szabó Magda születésének 100. évfordulója, és sokat elárul hatásáról és elismertségéről, hogy ontotta magából a Szabó Magda cikkeket az online média, a közösségi oldalak megteltek az idézeteivel. Mai rohanó világunk képviselői is megtalálják a saját könyvüket, saját szereplőjüket, saját élményüket és emléküket Szabó Magda könyveiben.
Az írónő 10 éve, 2007. november 19-én, 90 éves korában hunyt el kerepesi otthonában, békésen, olvasás közben érte a halál.
És hogy miért is kerül Szabó Magda motiváló embereink közé? Erre a legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy olvassuk el regényeit, és megértjük. De ez nem irodalom óra.
Szabó Magda sikere tehetségének, kitartásának és kemény munkájának gyümölcse. A tehetség egy ilyen pályán adott, de kiteljesíteni, fejleszteni és érvényre juttatni már komoly munka. Mindannyiunk számára motiváló Szabó Magda elhivatottsága, mely egy nehéz korban emelte íróvá, a kitartása, mely 10 év kényszerű hallgatás után még nagyobb sikerekhez vezette, és öröksége, melyet könyveiben, interjúiban hagyott ránk.
Milyen készségek emelték Szabó Magdát az irodalom élvonalába, és melyek azok, amik elsajátíthatók?
