Jacqueline Lee Bouvier Kennedy Onassis
Heti Motiváló Emberünk egy olyan hölgy, aki nem elégedett meg férje árnyékával, hanem korszakának egyik legmeghatározóbb ikonja lett. John F. Kennedy feleségeként vált ismertté, de neve mára éppoly közismert, mint az Egyesült Államok tragikus sorsú elnökéé. És hogy miért volt Ő több, mint kora legnagyobb hatalmú emberének felesége? Stílus, kultúra, elegancia és mérhetetlen odaadás – csak egy pár válasz a sok közül.
Jackie Kennedy Jacqueline Lee Bouvier néven látta meg a napvilágot 1929. július 28-án Southamptonban egy nagy múltú és jómódú francia katolikus családban. Szülei 11 éves korában elváltak, így gyermekkorát több otthon között ingázva töltötte. Az ő és húga neveltetése ugyanakkor nem látta kárát a válásnak, a legjobb iskolákba jártak, Jackie pedig két évet Franciaországban, ezen belül is egy évet a Sorbonne-on tanult egyetemi évei alatt. A George Washington Egyetemen diplomázott francia irodalomból 1951-ben, és utána rögtön munkába állt a Washington Times-Heraldnál, ahol fotósként és publicistaként dolgozott.
A francia kultúra iránti szeretete születésétől fogva elkísérte. Családjának francia arisztokrata gyökerei ütköztek ki már nagyon korán a leendő First Lady-n, tanulmányai által pedig még inkább megerősítette ezt a rajongást, mely egész lényére kihatott: ízlésére, stílusára, modorára. A csiszolt viselkedés és természetes elegancia szépséggel párosult Jackie esetében, nem csoda hát, hogy amint bevezették a társasági életbe, 18 évesen, rögtön az év első bálozójának választották.
1952 májusában mutatták be John Kennedynek, és bár eleinte keveset találkoztak, mivel a férfi akkoriban a szenátusi tisztségért versengett, 1953-ban mégis bejelentették az eljegyzésüket, majd még azon év szeptemberében össze is házasodtak. Jackie 12 évvel volt fiatalabb férjénél, akinek félrelépésre való hajlama nagyon korán kiütközött. Kennedy már az esküvő előkészületei alatt elutazott barátival egy utolsó nagy európai körútra agglegényként, ahol hatalmas bulikat szerveztek és nem egy új ismeretséget kötöttek – többek között fiatal hölgyekkel.
Jackie később is meglehetős eleganciával fogadta a híreket és pletykákat, melyek férje szeretőiről keringtek. Talán szülei válása miatt rögzült már eleve a tudatába, hogy minden férfi csapodár, így ha hinni lehet az anekdotáknak, pár év elteltével már egészen könnyedén túl tudott lendülni John állandó nőügyein.
Családi életük viszont sajnos más téren is tragikus veszteségeket szenvedett. Jackie első gyermeke halva született, 1963-ban született fia pedig néhány naposan halt meg. Két közös gyermekük érte meg a felnőttkort: Caroline Bouvier Kennedy és John F. Kennedy Jr.
Emellett állandó leterhelést biztosítottak a házaspárnak John súlyos betegségei. A későbbi elnök Addison-kórban szenvedett, és háborús sérülései miatt kétszer is műtötték a gerincét. Az egyik műtét után írta meg a „Profiles in Courage” c. könyvét, melyért Pulitzer-díjat is kapott 1957-ben. Jackie bíztatta az írásra, gondozta és tartotta benne a lelket a legsötétebb időszakaiban is.
1960 januárjában John F. Kennedy bejelentette, hogy indul az Amerikai Egyesült Államok elnöki posztjáért. Kampánykörútjára felesége is elkísérte, és aktívan részt vett benne, míg terhessége miatt az orvos haza nem rendelte. Ezután otthonukból segítette a kampányt levelek megválaszolásával, interjúkkal és a maga vezette, hetente megjelenő Campaign Wife rovattal egy országszerte olvasható lapban.
1960. november 8-án John F. Kennedy szoros küzdelemben legyőzte a republikánus Nixont, és az Amerikai Egyesül Államok legfiatalabb elnökeként beköltözött a Fehér Házba családjával. Jackie két héttel később életet adott második gyermeküknek.
A Fehér Ház lett aztán Jackie igazi közege. Mikor beköltöztek, elborzadva vette tudomásul, hogy milyen nyomtalanul haladtak el az évek az USA első épülete mellett, és mennyire középszerűen van berendezve. Nagy felújítási munkálatokba fogott, melyet a sajtó bevonásával a nagyközönség elé is tárt. A külső megújulás mellett a társasági életen is változtatott. Az egymást érő fogadásokon a diplomaták és politikusok mellett megjelentek a kulturális élet figurái is: írók, költők, tudósok, művészek. Rendezvényeiken mindig szólt a zene, kiváló konyhát és remek környezetet biztosított a kapcsolatkötésekhez.
Az elnöki pár sokat utazott, igyekeztek nyitni külföld irányába, és ezeken az utakon a szép First Lady nem egyszer aratott nagyobb sikert férjénél. Mindig elegáns megjelenése és kedvessége nagyot lendített a külföldi vezetőkkel való találkozóikon. Az a kissé távolságtartó hűvösség, ami áradt belőle, és melyre a nagyon közvetlen amerikaiak sokszor furcsállva néztek, Európában hatalmas sikert aratott. A franciákat például elbűvölte Jacqueline kifinomult modora és eleganciája, valamint folyékony francia nyelvtudása, mellyel még Charles de Gaulle-t is sikerült megnyernie. Kennedy francia körútjuk után így nyilatkozott: „Én vagyok a férfi, aki elkísérhette Jackie Kennedyt Párizsba.”
1963. november 22-én történt a merénylet, mely véget vetett John és Jackie idilljének. Dallasban egy nyitott kocsis felvonuláson lelőtték az elnököt. John F. Kennedy halálának bejelentése után a volt First Lady nem öltözött át, és abban a véres ruhában vett részt Lyndon B. Johnson elnök beiktatásán, mely még az autóban volt rajta, mikor megölték a férjét. A világos rózsaszín Chanel kosztümöt később lánya az Országos Levéltárnak ajándékozta azzal a feltétellel, hogy 100 évig nem teszik közszemlére.
Jackie Kennedy több ezer gyászoló kíséretében búcsúzott el férjétől 1963. november 25-én az Arlingtoni Nemzeti Temetőben. Soha nem hitte el, hogy férje egy magányos őrült áldozata lett, összeesküvést sejtett mögötte, melynek Lee Harvey Oswald csak egy szereplője volt, de családja védelmében erről nem nyilatkozott. Orvosai szerint poszttraumás stresszben szenvedett, újra és újra átélte férje halálát, sokszor nyúlt alkoholhoz is, mégis gyermekei érdekében és a külvilág számára megtartotta a „nemzet özvegye” álarcát.
Mikor 1968-ban sógorát, Robert Kennedyt is meggyilkolták, kilépett a Kennedy klán életéből és a politikából. Hozzáment egy görög hajómágnáshoz, Arisztitelis Onassishoz, aki 28 évvel volt idősebb nála, és akivel házassági szerződésük is 28 oldalra rúgott. 1975-ig, Onassis haláláig voltak házasok.
Jackie 46 évesen veszítette el második férjét, ezután visszaköltözött New Yorkba, a Central Park mellé. Visszavonultan élt, szinte menekült az őt üldöző sajtó elől.
1994 elején rákot diagnosztizáltak nála, mely pár hónap alatt végzett vele. 64 évesen halt meg, 1994. május 19-én. New York-i lakásánál gyertyák százai mutatták, hogy az amerikaiak nem felejtették el a szeretett First Ladyt.
A legtöbb ember a tetteivel, kitartásával, nagy cselekedetekkel válik halhatatlanná. Az motivál minket a követésükre, hogy olyan sikereket és eredményeket érjünk el, melyekre ők képesek, vagy képesek voltak. Jackie Kennedy más területen alkotott halhatatlant. Támasza és segítője volt kora egyik legnagyobb befolyással rendelkező emberének, olyan körülményeket biztosított neki, mellyel nyomot hagyhatott a történelemben. Stílusával és eleganciájával nem csak az amerikai népet nyerte meg, de egy világ rajongott érte.
Hogy ki volt Jackie Kennedy? A XX. század egyik legmeghatározóbb stílusikonja, a kulturált nő, a nemzeteket meghódító First Lady, a gyermekeiért és férjéért élő asszony.
És hogy milyen készségekre lehet szükség Jackie Kennedy szerepéhez?
