Heti motiváló emberünk egy olyan hölgy, akinek neve és könyvei összeforrtak a romantikával, bár ő maga sosem ment férjhez, és írásai is közelebb állnak a kritikai realizmushoz, mint korának jellemző irányához, a romantikához. Jane Austen regényei a női polcok kötelező elemei. Habár Austen központi témája a szerelem, amit igazán láttat velünk az a józanész felsőbbrendűsége, a kor vidéki Angliájának társadalmi kérdései és a modern nő alakjának felemelkedése. Közel sem azon az élettől elrugaszkodott módon mutatja be műveiben a 18-19. század Angliáját, mint kortársai.
Jane Austen a Hampshire megyei Steventon faluban született 1775. december 16-án. Apja, George Austen, plébános volt, aki évi 600 fontos fizetésével a környék tehetősebb emberei közé tartozott, de mivel nagy családot kellett eltartania, sosem vetette fel őket a pénz. Jane-nek hat testvére volt, ő maga a hatodik gyermekként látta meg a napvilágot öt fiú és egy leány mellett.
Az élet a vidéki Angliában eléggé behatárolt volt egy fiatal hölgynek, viszont rokonai és később a család költözése révén sok helyre eljutott, melyek alapot szolgáltattak későbbi regényeihez.
Jane regényei, helyszínei, főhősei az életéből táplálkoznak. A testvéri szeretet, mely megjelenik a „Büszkeség és balítélet” vagy az „Értelem és érzelem” lapjain, az a szeretet, mely összekötötte őt nővérével, Cassandrával. Az „Emma”-ban megjelenő lányiskola a readingi Abbey kollégium mása, melyben 1785-86-ban nővérével tanultak.
Bath, kora legfelkapottabb fürdővárosa, is helyet kap az Austen család életében és Jane könyveiben is („A klastrom titka”). 1800 decemberében az akkor már hetvenedik évében járó édesapja úgy döntött, hogy egészsége megőrzése érdekében családjával Bath-ba költözik. Az itteni gyógyfürdők mellett a társasági élet is sokkal pezsgőbb volt. Bath-hoz köthető az írónő leghíresebbnek tartott szerelme, melyről még így is szinte semmit sem tudunk. Cassandra nővére mesélt róla az unokahúgainak már Jane halála után. Annyit lehet tudni, hogy a tengerparton ismerte meg a férfit, akinek még a nevét sem tudjuk. Egymásba szeretettek, a férfi megígérte, hogy felkeresi később, de már csak a halálhíre érkezett meg. Ez a szomorú történet Jane Austen nagy szerelmi története.
1805-ben elhunyt édesapja, ezért nővérével és anyjával Frank bátyjához és annak családjához költöztek, majd 1809-ben a legvagyonosabb fivér, Edward, bocsátott egy kis házat a rendelkezésükre Chawtonban. Jane itt már visszavonultan élt, mert komoly betegség kezdett úrrá lenni rajta, melyet akkor még nem tudtak gyógyítani, és amely a bőr elszíneződésével is járt. Az utókor a tüneteket Addison-kórként azonosította, de az írónő halálát a mai napig rejtélyek övezik. 1817. július 18-án hunyt el Winchesterben, ahová élete utolsó évében a gyógyulás reményében érkezett.
Életéről főként unokahúgaitól, levelezéseiből tudunk valamennyit, bár nővére, Cassandra, mindent elkövetett, hogy testvére magánélete, Jane kérésére, ne kerüljön nyilvánosság elé.
Fennmaradt életműve nem nagy (összesen 6 regény és 4 rövidebb írás), de hatása és utóélete annál jelentőségteljesebb. Regényei már saját korában is ismertté tették írójukat, és ez az ismertség azóta sem kopott.
Jane 1796-ban, még szülőfalujában kezdte el írni a „Büszkeség és balítélet”-et, így ez nevezhető első regényének. Írásban mégis az 1811-ben kiadott „Értelem és érzelem” jelent meg, két évvel megelőzve a talán legismertebb első regényt.
Írásai kitaposták az utat a következő generációk előtt. Pár évtized és ezen az úton érkezik Virginia Woolf, aki saját szobájában írja meg a későbbi feminista mozgalmak legemblematikusabb műveit. Jane Austen hősnőiben ott van minden, amit a modern nő eszményeként tartunk számon: értelem, humor, erkölcsi erő. Olyan nőket rajzol meg, akik egyenlő félként kerülnek szembe a férfiakkal, és csak a hasonlóan kiemelkedő személyiséggel rendelkező férfiak maradhatnak mellettük. Műveiben nem a férfi fölé emeli a nőt, hanem egymás mellé helyezi őket, és talán ez az, melyben nemcsak elődeit haladta meg, de sok utána következő írótársát is.
Intelligens és fanyar humora végigvezeti az olvasót a történeten, melynek hangja így annyira egyedi és közvetlen lesz, mintha valaki végig a fülünkbe beszélne, szinte halljuk a hang változását, mely reflektál magára a történetre.
És hogy miért is került bele Jane Austen motiváló emberekről szóló sorozatunkba? Nézzük, mit tudunk még felhozni a fent leírtakon túl.
Egy olyan korban írt nőként, mikor a női irodalom még gyerekcipőben járt, és nemcsak hogy írt, megjelent néhány könyve, de már abban a korban is ismertséget és elismertséget szerzett.
Regényein keresztül megismerhetjük, sőt, részévé válhatunk egy olyan világnak, mely azóta elmúlt. Szende hölgyek, lovagias urak, szigorú etikett és írott, íratlan szabályok. Megismerhetünk egy napjainktól távol álló korszakot azáltal, hogy szinte bevonódunk a történetbe egy közvetlen hangot követve.
Egyszerű, de szép stílus, kritika és irónia. A romantikában élt romantikus nő, aki kerülte, sőt kritizálta a romantika dagályos és sokszor giccses eszközeit, úgy, hogy romantikus történeteket írt. Szinte utánozhatatlan.
Írásaiban női sorsokat ismerünk meg úgy, hogy mögöttük egyetlen női sorsot találunk, az írónőét. A történeteket, a karaktereket úgy érezzük magunkénak, hogy őt ismerjük meg, és nőként még valamit: a női lét egységességét, céljait és vágyait. Flaubert azt mondta „Bovaryné én vagyok”. Jane Austen mintha azt mondaná, minden nő Elizabeth Bennett, Elinor és Marianne Dashwood vagy Emma Woodhouse. De nem csak minden nő. Hiszen a férfiak is mi másra vágynának, mint önállóságra, biztonságra, a céljaik elérésére és a mindenben hozzájuk illő pár megtalálására?
Ezek alapján lett Jane Austen e heti motiváló emberünk. És mit tehetünk mi? Fejlesszük magunkat. Legyünk minden nappal többek. Hogy mit ajánlunk Jane Austenhez kapcsolódva?
