Heti motiváló emberünk egy brand, egy birodalom, egy életszemlélet. Walt Disney neve az évek során összeforrt azzal a hatalmas birodalommal, melyet felépített: a rajzfilmekkel, Disneylanddel, Mickey Mouse-zal. A márka mögötti ember azonban egy olyan bonyolult egyéniség volt, akire éppoly joggal mondták kortársai, hogy gyermeklelkű álmodozó, minthogy érzéketlen zsarnok. Nézzünk utána, mi rejtőzik Mickey Mouse álarca mögött, hogyan épült fel Walt Disney mesés birodalma.
Walter Elias Disney 1901. december 5-én született Chicagoban. Családja nagyon nehéz körülmények között élt, a megélhetés érdekében 1906-ban egy farmra költöztek Missouriba. A farmmal rengeteg munka köszöntött rájuk, amelyek elől Walter két bátyja visszaszökött Chicagoba, és többé nem is költöztek haza. Apjuk, Elias, nagyon szigorú, kemény ember volt, sokszor alkalmazott testi fenyítést is gyermekeinél, és nem kímélte őket a ház körüli, később pedig a vállalkozásaiban végzett nehéz munkáktól sem.
1910-ben anyagi körülményeik tovább romlottak, így a család Kansas Citybe költözött, ahol Walter apja lapterjesztő vállalatánál volt újságkihordó. A farmon való életre később boldogan emlékezett vissza, több rajzfilmébe is beemelte helyszínként.
Már kisgyermekként is sokat rajzolt. Egyszer például házuk fehér falait dekorálta ki kátránnyal, emiatt apjától fenyítést, nagynénjétől viszont papírt és ceruzákat kapott, és ezen felbuzdulva rendszeresen járt iskolája rajzszakköreire, és erre szeretett édesanyja is bátorította.
Tanulmányait Kansas Cityben végezte, és bár az iskola mellett apja vállalkozásában segített és plusz munkákat is vállalt, hogy egy kis pénzhez jusson, maradt ideje és energiája eljárni rajztanfolyamokra, színházi előadásokra és persze moziba, ahol nagy kedvence Charlie Chaplin volt. 1917-ben látta a Hófehérke és a hét törpe némafilm változatát, ami mély nyomot hagyott benne.
16 évesen, hogy besorozzák katonának, idősebbnek hazudta magát, így részt vehetett az I. Világháborúban a Vöröskereszt munkatársaként, majd a frontról 1919-ben kis tőkével térhetett haza, melyből megkezdte önálló életét. Grafikusi pályára lépett, és először egy reklámstúdióban kezdett dolgozni, ahol megismerkedett Ub Iwerks karakter dizájnerrel, akivel elindítottak egy tiszavirág életű vállalkozást. Ezt követően mindketten a Kansas City-i filmpropaganda vállalatnál helyezkedtek el, és rövid animált reklámfilmeket készítettek a helyi mozikba.
Disney sikereket és nevet szerzett magának rövidfilmjeivel, és előteremtett annyi pénzt, hogy saját stúdiót nyithasson. Legnagyobb befektetője és segítője Roy bátyja volt, akivel 1923. október 16-án megalapították a Disney Brothers Cartoon Studio nevű céget, a The Walt Disney Company elődjét.
Azonban a sikerek nehezen, sok fáradtsággal, kölcsönökkel és buktatókkal jöttek. Voltak olyan időszakok, amikor Walt Disney annyi pénzt sem tudott előteremteni, hogy egyetlen lyukas cipőjét kiváltsa a susztertől, így egyik megrendelőjét az otthonában volt kénytelen fogadni.
Egymaga volt rajzolója, operatőre és rendezője rövidfilmjeinek, melyekre egyre többet kellett költenie, hogy a piacon maradhasson. Egymás után készített rövidfilmjei lassan elavultak lettek, nem fogták meg sokáig a közönséget. Partnerei visszaléptek a szerződésektől, a végig mellette dolgozó Ub Iwerks is elpártolt mellőle.
Aztán következett az 1927-28-as év, ami két hatalmas változást is hozott Walter életében. 1927-ben betört a piacra a hangosfilm, melyet az eleinte idegenkedő közönség egyre nagyobb lelkesedéssel fogadott, majd 1928-ban megszületett Mickey Mouse és az első film: A Bolond Repülő. A Disney védjegyévé vált egér hatalmas sikert hozott alkotójának, és sorban követte őt Plútó kutya, Goofy, Donald kacsa, akikért rajongott a közönség.
Disney kiválóan ötvözte a zenét és a rajzfilmet, a Columbia „személyében” pedig végre egy stabil forgalmazót is talált. 1931-ben áttért a színes technikákra, bár még jó ideig gyártott fekete-fehér filmeket is. A színes filmek megjelenésével ismét nagy előnyre tett szert, ugyanis a Technikolor kizárólagos jogot adott neki a háromszínű eljárás alkalmazására, mellyel lekörözte a többi, kétszínű eljárást alkalmazó stúdiót.
Disney nemcsak a rajzfilmekhez, hanem az üzletkötéshez is értett, és bár párszor megégette magát, igyekezett mindig a maga hasznára fordítani az új technikák megjelenésével járó lehetőségeket. Az első egész estés filmje a Hófehérke volt. Öt évig készült 2,5 millió dollár költséggel az akkorra már 750 főre duzzadt Disney stúdióban, ahol az alkalmazottak vegyes, de inkább negatív érzésekkel követték a „Főnök” mindenre kiterjedő figyelmét és utasításait.
Walt Disney nem volt túl népszerű munkatársai körében. Híres és hírhedt volt maximalizmusáról, bizalmatlanságáról és a kollégák iránti érzéketlenségéről. Híres legenda róla, hogy 35. születésnapjára dolgozói meglepték egy vicces rövidfilmmel, amely Mickey és Minnie egér szerelmének beteljesülését ábrázolta. Miután végignézte a filmet, jót mosolygott, majd kirúgta a két rajzolót, mondván, hogy csúfot űztek Mickey egérből.
Rengeteg kölcsönt vett fel különböző bankoktól, hogy bővítse a birodalmát. Voltak időszakok, amikor 8 millió dollárral tartozott hitelezőinek, de ő csak gyártotta a rajzfilmeket, később pedig a kisebb költséggel járó élőszereplős filmeket is, nem törődve a tartozásokkal, bízva a bevételekben. 3-4 évente dobtak ki egy-egy olyan nagyfilmet, mint a Dumbo, Pinokkió, Hamupipőke vagy a Mary Poppins. Ezek sokszor nem termeltek túl nagy profitot, némelyik, mint például az Alice Csodaországban, melyet Disney sosem szeretett igazán, bukás is volt, mégis összességében felszínen tartották a vállalatot. Egymást érték a filmes elismerések és díjak. Walt Disney életében 26 alkalommal nyert Oscar-díjat, haláláig 59-szer jelölték, ezzel pedig a mai napig ő a legtöbbször jelölt és legtöbb díjat nyert alkotó.
1955. július 18-án megnyitotta kapuit Disneyland, és ezzel Walt még egy biztos bevételi forráshoz és megkülönböztető presztízshez jutott. A park az első 6 hónapban 25 milliós bevételt hozott, és hála a televízió bevonásának, az érdeklődés azóta sem lankadt.
Disney családi élete volt az egyetlen olyan terület, mely személyéhez köthetően mindig pozitív visszhangot kapott. Sokan emlékeznek rá vissza kemény üzletemberként, a végletekig maximalista alkotóként, sokszor igazságtalan vezetőként, de abban mindenki egyetért, hogy különösen jó apa és férj volt, aki családját mindig az első helyre sorolta. 1925-ben vette feleségül Lillian Boundst, aki korábban a titkárnője volt, és Disney haláláig boldog házasságban éltek egy saját és egy örökbefogadott lányukkal. Lillian volt az, aki a Mickey nevet adta Disney egerének az eleinte férje által preferált Mortimer helyett, és tanácsaival, támogatásával élete végéig megnyugtató légkört biztosított korunk nagy mesélőjének.
Disney 1966. december 15-én hunyt el a dohányzása miatt kialakult tüdőrákban. Halálakor vagyona több mint 10 millió dollárra rúgott. Az utolsó rajzfilm, melyen még ő maga is dolgozott, A dzsungel könyve volt, de a The Walt Disney Company azóta is folyamatosan gyarapszik és sok éve tartó fénykorát éli. Walter Elias Disney hagyatékaként folyamatosan törekednek a legújabb technikák beemelésére, jelen vannak a piacon filmekkel, rajzfilmekkel, tévéműsorokkal és persze azzal a gyermekbirodalommal, melyet még Walt maga emelt: Disneylanddel.
Kérdés lehet-e még ezek után, hogy miért és hogyan motiváló ember Walt Disney? A szegény kisfiú, aki kátránnyal rajzolt figurákat a farmjuk falára, egy hatalmas birodalmat alkotott, melyet több évtizeddel a halála után is az ő szelleme és szemlélete épít és motivál. Disney talán önmaga legjobb karaktere, aki minden jó és rossz tulajdonságával együtt szerethető, követendő és mindenképpen motiváló példa.
És egy kis ajánló a végére, hogy milyen készségek fejlesztését javasoljuk, ha Walt Disney nyomdokaiba lépne.
